Két hét. Ennyit kell még kibírni és felmegy a függöny. Szégyen vagy nem, de versenyprogramon még nem vettem részt soha a POSzT-on. Nem vagyok "sorbanállós" típus, így mire észbe kaptam, már elfogytak a jegyek a kívánt előadásokra.
Viszont részt vettem jónéhány OFF-programon, sőt még több duplaOFF-on. Ezek közül emlékezetes egy késő éjszakai kajavadászat. Miután minden étterem, gyorskajálda, szendvicsbár, hamburgeres bezárt, ránk tört az éhség. Komoly harcok útján, de társaimmal együtt megmenekültem az éhhaláltól.  Sosem felejtem el a forró délutáni kirakatnézős fagyizásokat sem. Már csak azért sem, mert ekkor jöttem rá, hogy nem mindegy, kivel fagyizol. A társaság befolyásolja a fagylalt ízét. És hát a rosé-fröccsök.... Marcsikám, készülj! Superman visszatér!
De amiért örökre hálás leszek a POSZT-nak, az egy szenzációs OFF-program. Itt láthattam életemben először (de szerencsére nem utoljára) az egyik kedvenc magyar zenekarom. "A vágyak néznek ránk, de várni kell tovább!"

Egyébként szerencsére idén sem maradok East nélkül a POSzT-on: június 12-én a Művészetek és Irodalom Házában "40 év szóban, képben, zenében" címmel beszélgetés lesz az együttes tagjaival.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.