Két OFF-mentes nap után pünkösdhétfőn kiállítás-napot tartottam. Először megnéztem a Nádor Galériában a "...vagy nem lenni"-t, mely az 1939-44 közötti zsidó színész sorsokat mutatja be. Aztán a Széchenyi téren átsétálva végignéztem a színházi plakátokat, miközben a Művészetek és Irodalom Házához mentem. Itt a Látványtér 2014 című díszlet- és jelmezkiállítást valamint a Díva, Színész, Nő című Mészáros Ági, Lukács Margit és Tolnay Klári életét bemutató tárlatot néztem meg. (Ez utóbbi igencsak kivonata a pesti kiállításnak, amit szintén láttam, de mindenképp érdemes megnézni.)

Este pedig Fényevők. Gorkij A nap gyermekei című művét Radnai Annamária fordításában és átdolgozásában Ascher Tamás rendezte a Katona József Színházban. Minden megvan egy nagyszerű színházi élményhez. Jó az előadás ritmusa, nincsenek unalmas leülések, jó a rendezés, jó a díszlet, jók a színészek. És mégis...valahogy nem fog meg a dolog. Hiába épülnek fel szépen a konfliktusok, hiába a pazar a színészi teljesítmény - nehéz kiemelni bárkit is, de talán Jordán Adél és Tasnádi Bence még a többieknél is jobb volt -, hiába az élő zenekar, hiába a látványos tragédia, hiába a letaglózó vég.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.