Hát ennyi volt. Lement a függöny, kiürült a nézőtér. Ágitól elköszöntem, bár megbeszéltük, hogy fogunk mi még találkozni. Még néhány szót váltottunk a zsűritársakkal, elköszöntem Vasvári Csabától, aki az egyetlen szakmai zsűritag volt, akivel többször is beszélgettünk. Aztán a színészbüfében megittam az utolsó roséfröccsöt (fenéket utolsó...csak a POSzT alatt), és elköszöntem.

Mit adott ez a 10 nap? Láttam13 jó előadást. Volt amelyik jobb volt, volt amelyik kevésbé, de egyikre sem lehet azt mondani, hogy rossz. Nagyon jó kiállításokat láttam. Vidám hangulatú beszélgetésen vettem részt az EAST-zenekarral. Jókat beszélgettünk az előadások után, éjszakába nyúlóan, és olykor-olykor még szakmailag is. Megismertem rengeteg szimpatikus embert. Bízom benne, hogy néhányukkal meg is marad a kapcsolat. (Egy pesti kávézás és egy miskolci színházi meghívás mindenesetre vár rám, de ami ennél is fontosabb, hogy pécsi is.) Finomakat ettem, jókat ittam, rengeteg sétáltam a városban, és igyekeztem minél több fagyizót meglátogatni.

Meg szeretném köszönni név nélküli mindenkinek, akinek köze volt a POSzT-hoz ezt a 10 napot. Tudom, hogy rengeteget dolgoztak, sokszor hajnalig, azért, hogy mi, a közönség, jól érezzük magunkat. Köszönet a zsűritársaknak,  Eszternek és Valinak. Bár eléggé különbözik az ízlésünk, azért megtaláltuk a közös pontot. És végül, de nem utolsó sorban: (ahogy a közhelyszótár megkívánja) köszönet az előadásokért. Nagyon örülök, hogy a pécsi közönség vevő volt ezekre a komolyabb darabokra is. Tudom, hogy nehezen kivitelezhető, de érdemes lenne elgondolkodni egy POSzT-bérleten, hogy a versenydarabokat vendégjátékként még több pécsi láthassa az évad folyamán. Persze, azzal sem lenne gond, ha itt helyben születnének ilyen alkotások.

"Ó,Közönség, ne érd be szürke estéidet szórakoztatásul a színházzal. Kérj, követelj többet tőle. Nem hiába teszed, meglátod. S ne törődj annyira a színész magánéletével! Ó, Színházvezető urak! Használják jobban a konjunktúrát: a biztos bevételek melegágyán legyenek igényesebbek a közönséggel s - önmagukkal szemben. És ó, Kollégáim, Barátaim, Társaim. Jó és Rossz óriáskerekének küllői között - amit színháznak neveznek - tanuljunk a tegnap nagy művészeitől egy kissé több alázatot, odaadást, szolgálatot, elmerülést, gondot a színházért s a színházra, ha már olyan szerencsések, megáldottak és megvertek lehetünk, hogy színészek vagyunk."  Tolnay Klári

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.